Hogy is kezdődött? Hát nem feltétlenül úgy, hogy egyik reggel arra ébredtem, mától egészséges életmódot élek, ha törik, ha szakad.Valamikor 2013 augusztusában észrevettem, hogy ödémásodik a lábam, pirosodik, fáj is természetesen, és egy idő után elkezdtem aggódni.
Nem túl gyors a felfogásom, nem is vagyok a gyors döntések híve. Néhány nap után utánanéztem a neten a problémámnak. A felmérhetetlen információtömegből nekem az jött le, hogy mozogni kell. Oké, de mit? Azt találtam ki, hogy egyik nap kocogok, a következő napon kerékpározok, és újra. Heti öt alkalommal, szombat-vasárnap pihi van. Bicikli van, futócuccot is össze tudok dobni abból, ami van a szekrényben.
El is jött a nagy nap, az első futás napja. Természetesen hétfő, akkurátus ember vagyok, a heti sportolás csak hétfőn kezdődhet (különben nem heti :)) Beöltöztem, elindultam, el is jutottam a második sarokig. Itt valami elpattant a jobb lábfejemben, azonnal előugrott valami hengeres, kemény duzzanat. Ilyen gyorsan kifejlődő ínhüvelygyulladást, vagy mit, még nem láttam :). Egy lépést sem tudtam tovább futva megtenni. Megfordultam és hazasétáltam. Érdekes módon a gyaloglás teljesen fájdalommentesen ment.
Másnap kerékpárra ültem, nem volt semmi probléma, a kerékpár nemigen terheli az ízületeket, gyakorolhatja bárki. Kidolgoztam egy 45 perces kört a környéken, néhány zavartalan egyenessel, ahol bele lehetett adni mindent. Természetesen minden nap végeztem néhány próba-futólépést, egy hónapig teljesen hiába. A munkában, a sétában, kerékpározásban, általában semmiben nem zavart a sérülésem, futni viszont nem tudtam, annyira fájt.
Tettem néhány kört az orvosoknál is, ödéma-ügyben, biztos ami biztos alapon. A háziorvosnál kezdtem, ahogy illik. Beutalt a bőrgyógyászatra. Nagyon csinos és kedves doktornő kezelgetett néhány hónapig, teljesen eredménytelenül egyébként. Beutalt érsebészeti vizsgálatra, hogy kizárhassuk az érrendszeri eredetet. Ez sikerült is. Na, nem rögtön. Az állami egészségügyben a várható temetésem utánra kaptam időpontot, magánorvoshoz kellet fordulnom. Vele sikerült tisztáznom, hogy az ő szakterületét tekintve makkegészséges vagyok, ez nagyon megnyugtatott.:)
Időközben rájöttem, hogy a bőrgyógyász sötétben tapogatózik a bajomat illetően, magyarul, csak tüneti kezelést alkalmaz. Ha idő előtt elfogyott a krém, amit felírt, azonnal, nagyon durván kipirosodott, megbarnult a lábam, egyre feljebb. Azt gyanította a doktornő, hogy gombás eredetű bőrgyulladásom van, ennek a szövődménye az ödéma. Ennyit már én is tudtam, de mivel szóba sem került a gomba fajának meghatározása, egyáltalán valami hatásos gyógymód, nem mentem többé hozzá. Kísérletezni magam is tudok.
A Tescoban kapható Brado Life márkájú bőrfertőtlenítő spray és zselé, viszketés ellen vettem kamillás baba testápolót, lássuk, mire megyek vele. Az eredmény egyszerűen hihetetlen volt.A második alkalmazás után már semmi bajom nem volt. Azóta is használom ezeket az egyszerű szereket, nem merem abbahagyni a használatukat. Egy ultrafutónak amúgy is mindig vannak sérülései, a fenének sem hiányzik megint egy bőrbetegség, ami ráadásul még feltűnő is (nyáron is hosszúnadrágban kellene futnom).
