IV. futás a bezártságban

165 - 151 - 143 - 141.
10,6 - 10,1 - 9,6 - 9,9.
  A felső számsor az utolsó négy futás átlagpulzusa. Az alsó az átlagsebességek adatsora. Nem tökéletesen összehasonlíthatóak az eredmények, az első két futást ugyanis hajnalban, vastagon felöltözve, az utóbbi kettőt a déli órákban, szép időben végeztem. A hajnali futásokról megállapítható, mennyire nem mindegy, hogy öltözök fel, a magas pulzusszámokat indokolhatja a túlöltözöttség. A viszonylag jó tempó oka a négy napos kihagyás a rossz idő és a kényszerszabadság miatti demotiváltság miatt... A két utóbbi futást viszonylag jó időben, lengébben öltözve végeztem. Jól látható, hogy viszonylag lassabban futottam, ráadásul önmagamhoz képest magas pulzussal, bár látható némi javulás.
  Az akklimatizáció jelentőségéről van egy nagyon jó személyes példám. Az egyik sárvári 24 órás versenyről van szó. Ezt a versenyt mindig április utolsó hétvégéjén rendezik, amennyiben nem akkor van húsvét. Abban az évben nagyon nehezen tavaszodott, március-április folyamán nem is igen sikerült 15 °C-ban vagy annál melegebb időben futnom. A nagy nap előtti csütörtök-pénteken hirtelen melegedni kezdett, délben volt már 20 °C is. Ez történt szombaton is, ragyogó napsütésben indult a verseny 10 órakor. Jó tempóban kezdtem, de ennek vége is lett 1 órán belül. Ettől kezdve olyan fáradtságot éreztem, amit még soha: többször is besötétedett, gyakran kellett gyalogolnom, a harmadik órától vizes konyharuhával a fejemen futottam, mint Arafat, tán még a szemem is szikrázott...
  Pont 42 km sikerült 6 óra alatt. Egy ilyen versenyen 4,5 - 5 órás maratont futva még bemelegedni is alig szabad, nem hogy kikészülni... Nem volt több a déli órákban sem 22 °C-nál, nyáron ez kellemes hűvösnek számítana, itt viszont az akklimatizáció rövidsége miatt nem csak engem viselt meg, bár engem nagyon.

Mai futásom megosztása