A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hajrázás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hajrázás. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 28., hétfő

Iramjáték hatásai

Szokásom erőállapottól és hangulattól függően iramjátékot, vagyis fartleket futni. Eredetileg Svédországból származik a fartlek, eredendő célja a hosszú téli alapozási időszak után a formába hozás, futósebesség növelése. Tetszőleges számú, hosszúságú, viszonylag gyors szakaszok beiktatása kényelmes futószakaszok közé. Javítja a mozgáskoordinációt, az "utazósebességet", emelkedőn felfelé végezve erősíti a hajrázóképességet, a kitartást.
Legutóbb november 23-án futottam fartleket, nem túl hosszan, mintegy 11 km-es futás keretében. Lakott területen nem szoktam "bohóckodni", onnan kiérve szokásom kezdeni a gyorsító szakaszokat. A képen jól megfigyelhető piros szakaszok egészen lassú futások, vagy megállások jelzései, a fakóbb, vagy élénkebb zöld szakaszok gyorsabb futást jeleznek. A Nike+ honlapján az egérkurzort az útvonalon mozgatva folyamatosan leolvashatjuk az aktuális sebességet 10 m-es bontásokban, egyidejűleg szemlélhető a tengerszint feletti magasság változása.


A véletlen úgy hozta, hogy másnap egészen jól éreztem magam, ezért aztán egy lendületes, egyenletes iramú "örömfutást" végeztem, hasonló távon, mint előző nap. Kíváncsi voltam, milyen átlagsebesség jön ki a végén...
Nos: a 23-i fartlek átlagsebessége 6'04"/km, a másnapi könnyed futásé pedig 6'28"/km. Őszintén szólva jobb eredményre számítottam, miközben futottam, de hát az óra nemigen tud hazudni. Két és fél éves távlatban amúgy 6'39" az átlagtempóm, ebben benne van minden futásom, a leghosszabbak is, amíg csak le nem merült az akkumulátor. Induláskor, 2014 októberében még majdnem hét perc volt egy átlagos kilométer.
Látható tehát némi fejlődés, szerintem ugyan nem túl sok. Hosszútávú hat perces kilométerekkel maximálisan elégedett lennék.