Időugrás

Ugorjunk egy kicsit előre az időben. 2016. július 31-én a szokásos heti "hosszú" futásomat végeztem, 26,8 km-t futottam, kicsivel több, mint 3 óra alatt. Jól éreztem magam nagyon, hosszú futásnál nem szempont a tempó, igazából a megtett távolság sem, a cél a minél hosszabb pályán töltött idő. Addig fut az ember, amíg fizikailag és mentálisan bírja, hozzászoktatjuk a szervezetet a hosszú távon történő zsírégetéshez, a futás közbeni frissítéshez, úgy általában a megpróbáltatásokhoz. Viszonylag magas sarkú Nike Pegazusban futottam, nem a kedvencem, de ha már megvettem, akkor elhasználom.

Következő napon, hétfőn egy Saucony Type A6-ost húztam, könnyű, 4 mm-es emelkedésű cipő, rövidebb távokon jó benne futni. Csak viszonylag keveset, kb. 6-8 km-t akartam futni, levezetendő az előző napot, átmozgatni kicsit az izmokat. Nagyon nem esett jól a futás, furcsán erőtlenül húztam a lábaimat, ezt akkor betudtam az előző napi hosszú futásnak. Edzés után nyújtottam egy kicsit, ugrás az ágyba, nagyon erőtlennek éreztem magam.

Kedden három órakor ébresztő, menni kell dolgozni. Ahogy megmozdultam, már tudtam, nagy a baj. Nagyon fájt a derekam, a bal lábam, különösen a térdem, végig elzsibbadva. 13-án jön a Deseda-ultra, 252 km, 14 km-es körök a tó körül. Ideálisnak mondható verseny, szombat reggel hattól vasárnap este hatig. Bármikor megállhatsz pihenni, fürödni, akár aludni is, nem zárnak ki a versenyből, akármennyit is teljesítesz a 252-ből. Tavaly napszúrás miatt adtam fel 56 km-nél, az ideire sem túl jók az előjelek. Akut porckorongsérvvel (ha egyáltalán erről van szó) elég nehéz egyáltalán futni.
Kényszerűségből átalakítottam az "edzéstervemet:" elővettem a biciklit. Érdekes módon, kerékpáron abszolút nem fáj a derekam, sem más részem. Mozogni pedig kell, nem romolhat le a kondícióm egy sérülés miatt. Hétköznap másfél-két óra intenzív tekerés, hétvégén jóval több. Aztán majd meglátjuk...