Durvulás

Említettem az előző bejegyzésemben, hogy az orvosnál elpattant bennem valami. Hogy a napjaim meg vannak számlálva. Természetesen mindenki halandó, de a többségünk nem nagyon szokott ezzel foglalkozni. Legalábbis így gondolom.
Még nem álltam fel az asztaltól, de már eldöntöttem, hogy az eddigieknél sokkal komolyabban fogok a futással foglalkozni, talán meghosszabbítja az életem. Eldöntöttem, hogy körülfutom a Balatont, amíg még képes vagyok rá. Kívülről nézve erre nem túl sok az esélyem, én biztos vagyok a sikerben. Ha megérem.
A doktornő által felírt görcsoldó szerek azonnal hatottak, szabadabban tudtam lélegezni. Rögtön sikerült is kétszer, majd háromszor körbefutnom a temetőt. Áttértem a heti 5 vagy 6 futásra, a hatodik alkalom a vasárnap, ekkor lehet egy kicsit többet futni, mint hétköznap. Elkalandoztam egy kicsit messzebb is, gyakran futottam a Tisza-töltésen, a Vadaspark környékén, a repülőtér ill. Kiskundorozsma felé. A futás már határozottan jól esett, egyre hosszabb távokat tettem meg.
Kezdtem úgy érezni, itt az ideje, hogy magasabb szintre lépjek...