V. futás: amikor az időjárás dönt

  A hétvégi szép idő után abban bíztam: ma is valami hasonlóban lesz részem. Póló, rövidnadrág, aztán hajrá! Alig hogy kiléptem az ajtón, meg kellett állapítanom, hogy álmodozni szabad, ámbár felesleges: metsző, hideg szél fogadott. A kilépés lendületével mehettem is vissza egy plusz rétegért, legalább felülre.
  Kellemes kocogást terveztem erre a napra, gondoltam benézek a belvárosba, amennyire lehet. El is futottam az árvízi emlékműig, kellemetlen szembeszélben, amely arra kényszerített, hogy a tervezettnél gyorsabban fussak, hátha sikerül átmelegednem... Tudjátok, van a szembeszélnek egy nagyon pozitív oldala: féltávtól hátszéllé változik, úgy hogy alig vártam, hogy megérinthessem az áradó Tisza hullámait szimbolizáló alumínium íveket. Eddigre jól át is melegedtem, szóval a visszaút 3,5 kilométere viszonylag kellemesnek volt mondható.
 

Havi háromszáz kilométerrel szoktam kalkulálni, tehát törekszem arra, hogy minden alkalommal 10 km fölött teljesítsek (a kieső napok miatt).Ezúttal 7 km-nél ráhagytam, amitől van egy kis hiányérzetem, de legalább viszonylag gyorsan, és nem is túl magas pulzussal futhattam...
10,4 km/h, 139 bpm.

Mai futásom megosztása