A szegedi URH SE hagyományosan október utolsó szombatján rendezi 6 órás állóképességi futóversenyét. Szerencsésen sikerült idén is a dátumválasztás, hiszen éppen nem ütközött a III. Szeged Maratonnal, így aztán mindkét versenyen elindulhattam. Elég jól sikerült a múlt vasárnapi futás, bíztam benne, ezúttal is jól fogom magam érezni, futok egy jó távot.
Ezúttal is egész éjjel esett az eső, de most nem volt olyan szerencsénk, mint egy hete: reggelre sem állt el. Nem volt egy heves esőzés, de ahhoz pont elég, hogy totál átázzon, aki a szabadban tartózkodik pár órát. Beöltöztem az ilyenkor szokásos maskarába, bepakoltam a szükségesnek vélt cuccokat a kocsiba, imádkoztam, hogy semmit ne felejtsek el.
Időben a helyszínre értem, egy ideje a versenyt a "Partfürdő és Kemping" területén rendezi az egyesület. Október vége lévén, ilyenkor már senkit nem zavarunk a jelenlétünkkel, van viszont portaszolgálat, és működnek még a közművek is.
Láttam, hosszú sor áll a rajtszámokra várva, ezért inkább a felszerelésem partra cipelésével kezdtem.
Lehoztam először az asztalt és a széket. Ekkor derült ki, hogy a megszokott "települési pontomon" Bakos Andrisék verték fel az esőbeálló sátrat. Megengedték, hogy én is behúzódjak oda, legalább a felszerelésem nem fog elázni. Lehoztam még a partra a váltóruhákat meg a tervezett frissítést, és már mehettem is a rajtszámért. Beöltöztem, volt még idő beszélgetni ismerősökkel, megjöttek a vásárhelyiek, makóiak, algyőiek és természetesen a szegediek is.
Ezek után a legújabb divat szerint öltözve, vagyis bokáig maszkban be is álltunk a rajtzónába. Az eső is szinte elállt erre a pár percre, de csak eddig, egyébként nem hagyott minket faképnél a teljes verseny alatt sem. Kilenckor rendben elrajtolt a mezőny, az első kör csak egy gyors séta volt, annyira zsúfolt volt az az ezerszázhatvanhárom méter, egyre népszerűbb ez a verseny...
Ezután kezdett egy kissé gyorsulni a tempó, pont annyira, amennyire ideálisnak nevezhető bemelegítés céljára.
Valamikor a harmadik-negyedik körben már rá is tudtam állni arra a tempóra, amit jónak éreztem egy ekkora időtávra. Szemüveg nélkül nem látom az órát, úgy 11 km/óra a tempó, amivel praktikusnak tartom a kezdést, ez fog elfogyni a vége felé kb. 9 km/órányira. Ha minden jól sikerül.
A saját asztalomra Győri Édes kekszet, energiazselét, szénhidrát tablettát és sótablettát készítettem. Hoztam Szentkirályit is, de hamar kiderült, hogy a közös frissítőasztalon egészen pazar a kínálat: magnéziumos víz, izó, narancslé, kóla és persze víz. Végigkóstoltam mind, úgy hogy a saját vizemet csak a sótabletta és zselé kísérésére kellett bevetnem.
Jól ment a futás, legalább olyan jól, mint egy hete, a maraton is kb. annyi időt vett igénybe, négy órát. Ekkor már biztos voltam benne, ha el nem rontom, eddigi leghosszabb hatórás távomat fogom futni ezúttal. Futottam itt már 48 km-t és 56-ot is. A 48 esetében nagyon túlöltöztem, kimelegedtem, és nem volt annyi eszem, hogy átöltözzek. Az 56 km esetében minden stimmelt, de akkor még nagyon kezdő és edzetlen voltam, az a táv egy merő szenvedés volt akkor.
Négy óra elteltével egy picit lassulni kezdtem, távolsággal elég jól álltam, arra azért ügyeltem, mennyi van mögöttem, és mennyi kell még a lefújásig. Konkrét távot nem terveztem, de nagyon reméltem, több lesz mint eddig bármikor. A vége aztán ugyanaz lett, mint a maraton esetében: nagyon jó távot hoztam össze, de egy hajszál hiányzott a tökéletességhez: 700 méter. Ezúttal sajnos nem sikerült tökéletesen kondicionálnom az emésztőrendszert, kétszer vesztettem időt a kényszerű kiállás miatt, minimum egy kört. Persze nyilván mások is, de az meg az ő bajuk.
A frissítéssel nem volt gond, nem is nagyon kellett rá figyelmem, ezúttal nem éheztem el, mint néhány nagyobb versenyen. A zacskó keksznek a fele sem fogyott, megittam két energiazselét, egy energia shotot, talán három szem sótabletta is lecsúszott.
Sokan misztifikálják a frissítést, amiről az a véleményem, hogy valóban el lehet vele rontani egy versenyt, de pozitív irányban leginkább a felkészültség számít. Eltelt már öt óra is, szerintem meg is volt eddigre 50 km, ami azt jelentette számomra, most már biztos az egyéni csúcsjavítás. Eléggé fáradt voltam ahhoz, hogy ne akarjak belehúzni, csak legyen egy körrel több. Végül lett is talán hárommal: hivatalosan 59,3 km-t teljesítettem.
Akár még elégedett is lehetnék, de így utólag hiányzik az a bizonyos hétszáz méter... Ha egy körrel többet tudtam volna, 60,4 km lett volna vége. Ugye hogy sokkal szebb még leírva is? Remélem, lesz még alkalmam ezen a szegedi versenyen indulni jövőre és azután is. Nagyon jó a szervezés, a versenyzők kiszolgálása, jó a hangulat. Néha esik az eső, de hát annyi baj legyen.
Az órám által mért futás
linkje a Decathlon honlapján.
Időközben megtaláltam az időmérő vállalkozás honlapját, rajta az
adataimmal.
Az egyéni férfi győztes, Fajfrik Zoltán(63 kör)
adattáblája:
Az egyéni női győztes, Kormos Edina(59 kör)
adatai:
A két legjobb adatait tanulmányozva ezúttal is látható, amit már korábban is megfigyeltem: lehet, hogy a nők egy kicsivel lassúbbak(nem mindig, lásd Lubics Szilvi vagy Maráz zsuzsi), de sokkal megbízhatóbbak. Edina hullámvölgyek nélkül, az utolsó köröket is az első körök idejével megegyezve tette meg. A férfi győztes 4 körrel többet teljesített, köszönhetően a dinamikus kezdésnek. Az utolsó köröket viszont majdnem megegyező időkkel tették meg.
